RSS Feed LinkedIn Google Plus

Kategória: HR

  1. Viszlát VCC!

    2013. július 23. kedd

    ​Két és fél év örömteli és sikeres együttműködést követően Farkas Máté és a Virtual Call Center Kft. útjai különváltak. Ez a száraz tényanyag, de mi van mögötte? Vajon együtt érezni, vagy együtt örülni illik ilyenkor? Számomra egyértelműen az utóbbi, nem azért mert végre otthagyhattam őket, hanem mert felettébb kiváltságosnak és szerencsésnek érzem magam, hogy egy ilyen csapat tagja lehettem. (more…)


  2. Anonim állásajánlat

    2013. március 11. hétfő

    Kaptam egy levelet a LinkedIn-en keresztül:

    Kedves Máté!

    Egy álláslehetőséggel kapcsolatban írok Önnek. Bizalmas keresést folytatok egy informatikai cég megbízásából JavaScript programozó munkakörre. A részleteket csatoltam. Amennyiben érdekli a lehetőség, kérem jelezze, s egyeztetem Önnel a továbbiakat!

    Üdvözlettel; F**** K******
    06 20 *** ****

    (more…)


  3. Őszintén a munkakapcsolatban

    2012. december 14. péntek

    A halogatott reménység beteggé teszi a szívet,
    de a megadatott kívánság életnek fája.

    Nagy érték, ha a munkavállaló lehet őszinte és tud őszinte lenni, ugyanis ilyenkor lehet viszonyulni ahhoz, aki ő valójában. Ha őszintén, negatív következmények nélkül elmondhatja azt, ami foglalkoztatja, akkor van esély rá, hogy közös nevezőre tudjunk jutni, és még ha nincs is lehetőségünk megadni neki, amit szívünk szerint megtennénk, akkor is átélheti a „megértettek engem” érzést, és ilyenkor gyakran kiderül, hogy a helyzet nem is olyan súlyos…

    Fura lény az ember, néha olyan apróságokon tudnak nagy dolgok múlni. Lehet, például, hogy valakinek az a szíve vágya, hogy el tudjon menni egy szomszédos országba egy szakmai konferenciára. Lehet, hogy valakinek hiányzik a céges kávé. Lehet, hogy egyszerűen csak egy új egérre vágyik, vagy szeretné kipróbálni magát egy új szituációban. Ha  gyűlik benne a frusztráció, egyszer csak besokall. Viszont ha megkapja amire vágyik, az igen nagy mértékű inspirációt tud jelenteni, amitől a munkateljesítménye is jelentősen jobb lesz. Nem is a konkrét érték miatt, hanem mert érzi, hogy embernek nézték, hogy fontos, hogy megkapta azt, amire szüksége van. És ez lehet, hogy csak annyi, hogy amikor reggel bejön a főnök, köszönjön oda neki is. Elmondhatja, ha zavarja ennek a hiánya? Vagy retorziótól kell tartania? De erre a munkavállalónak is törekednie kell, hiszen a vezetőség sem gondolatolvasó, nem fogja tudni magától kitalálni, mi van benne. Ha a hajlandóság megvan, segíteni kell őket abban, hogy ő speciel mivel motiválható.

    Továbbra sem változott meg a véleményem, a munkavállalónak az a dolga, hogy hasznot hozzon a cég számára, mondhatnám, a dolgozó van a cégért, és nem a cég a dolgozóért, a főnök nem tartozik a beosztottnak azzal, hogy megfelelően motiválja. De mégis jó, ha így teszünk, mert ha sikerül a szíve szerint viszonyulni hozzá, akkor nagyon ragaszkodni fog hozzánk. Ahogyan Csudi mondta: „Csendben megjegyzem, hogy vannak cégek, ahonnan nem lehet embert elhozni, semennyi pénzzel sem. Sőt, pénzzel általában nem lehet.” Ez pedig mind a két fél számára előny, mert van egy jó munkaerőnk, aki szintén jól érzi magát nálunk. (Az is igaz, hogy ha valakinek semmi nem jó, annak semmi nem jó, felesleges lyukas vödörbe vizet öntenünk, de ezt egyénileg kell elbírálni.)


  4. Employer branding témák

    2012. december 8. szombat

    A Budapest.JS meetup oldalán parázs vita keletkezett egy álláshirdetés kapcsán, hadd osszak meg néhány részletet Csudi válaszából. Nagyon jó gondolatok. Eleinte én is meglehetősen távolságtartóan kezeltem a fejvadász-munkaközvetítő társaságot, de be kellett látnom, hogy vannak közöttük felkészültek, és nagyon sokat segíthetnek egy tapasztalatlan, de nagy ambíciókkal rendelkező cégvezető vagy HR-es személynek, persze, ehhez az egyik oldalon hajlandóság a másik oldalon szakértelem kell. (A kimelések tőle vannak.)

    Felnőtteket akarsz felvenni, ezért kezeld a jelölteket felnőttnek. Ne azt nyomjad ezer sorban, hogy mit vársz el, és mi az, ami jobb, ha van, de jó, ha nincs, hanem azt nyomasd legalább 15 (!) sorban, igen (!), hogy mit kell csinálni.

    A fentiek alapján aki a feladatot érdekesnek találja, máris félig motivált lesz, ez kb. 1500%-ot nyom a megfelelési indexen.

    És igen, valaki már írta, a célközönséged jelen esetben a JS meetup látogatói – ezek az emberek már eleve eléggé tudatos lények, hidd el! :) Illetve, mint kezdő cég, biztos, hogy baj, ha egy kezdő, de tehetséges ember esetleg be tud esni, aki, igen, nálad tanulja ki a szakma csínját-bínját, és nem fogom tudni majd elfejvadászni, mert állati jól motiválod? (Csendben megjegyzem, hogy vannak cégek, ahonnan nem lehet embert elhozni, semennyi pénzzel sem. Sőt, pénzzel általában nem lehet.) (more…)


  5. A meetup mozgalom margójára

    2012. november 19. hétfő

    A novemberi PalinQA meetup oldalán hangzott el a következő beszélgetés:

    Résztvevő: Ha addig nem találják föl a teleportálást, késni fogok minden jel szerint. Tervezi-e valaki esetleg (kép és/vagy hang) felvétel készítését?

    Szervező: Ha valaki tud hozni kamerát, tök jó. De a meetupon az ott lét fontos.

    A VCC-től négyen jöttünk, a házigazda is örült a részvételünknek, feldobtuk az eseményt azzal, hogy aktívak voltunk, sokat kérdeztünk. Igen, a meetupon az ott lét a fontos, de nem csak fizikailag. Egy-egy ilyen találkozó nagyon fel tudja lelkesíteni az erre nyitott embert, inspirációt tud adni, nagyon jó az ilyen diskurzusok. A legrosszabb, ami történhet, ha passzív a közönség, vagy nem jön el. Legjobb, ha ott van és kérdez, véleményt mond…

    Jellemző, a mostani meetupon négy emberrel folytattam hosszabb eszmecserét: Horák Hajnalka és Csepeli Noémi előadóval, az Kamarás Károly event host-tal és Szabó Judit Annával, aki a helyszínt biztosító házigazdával. Miért? Egyrészt mert nem volt több időm, másrészt, mert tipikusan őket lehet leszólítani, megvan a közös téma. Vannak, akik eljönnek, elmennek, és mintha ott sem lettek volna (én is voltam így). Az illetőre nézve ennek is van haszna, de sokkal többet tud profitálni az, aki aktív: ha van véleménye, azt lehet támogatni, cáfolni, csatlakozni hozzá, vagy vitázni egy jót a szünetben – nem kell, hogy egyetértsünk, de egy kulturált, érveket ütköztető beszélgetés akkor is segíthet kiemelkedni a napi rutin okozta automatikus fásulási folyamatból, ha az adott problémát más-másképpen látjuk megoldhatónak.

    Egy ilyen meetupon sok új arccal lehet találkozni, van olyan, azért marad meg, mert nagyon tetszettek a válaszai, van, akit azért, mert egy idő után már bár ne szólalt volna meg… Itt lehet szakmai kapcsolatokat építeni, és ki tudja, hátha később sikerül majd valakit elcsábítani a jelenlegi munkahelyéről… Szívesen elbeszélgetek a házigazdákkal is, ez alkalommal a Randstad-nál voltunk, és különösen örültem, hogy Szabó Judit Annával volt lehetőségen egy hosszabb szóváltásra: elmondtam, milyen rémhíreket hallottam úgy általában a fejvadász cégekről, és korrekt válaszokat kaptam a felmerülő kérdésekre. Szerintem egy cég igenis tud profitálni abból, ha támogat egyes kezdeményezéseket, mert sokat nyom a latba, ha esetleg láthatjuk az irodát, találkozhatunk – nem felvételi körülmények között – azokkal, akikkel együtt dolgoznánk, látjuk, hogy lelkesek, szakmailag kiválók… Nem, ha valakinek szám adatok kellenek, rövid távon nem éri meg, és az is visszataszító tud lenni, ha egy cég egyik kezével ad, a másikat pedig rögtön elvenni akar. Másrészről azonban a meetupokon igenis helye van a reklámnak, hiszen akármennyire is az ott lét a fontos, a közösség nem fog összejönni, ha nincs helyszín, vagy nincs előadó, vagy nincs, aki megszervezze…

    A novemberi PalinQA meetup-pal kapcsolatban szeretnék ez úton is köszönönetet mondani a Randtsadnak, a LogMeInnek és a Prezinek.


  6. Hogyan találjunk munkahelyet?

    2012. augusztus 7. kedd

    Írtam arról, munkaadóként hogyan csábítsuk magunkhoz a jó munkaerőt. A webonic.hu-n megjelent alapos cikk a másik oldal követelményeit szedi össze: munkavállalóként hogyan adjuk el magunkat. Mostanában többször voltam az asztalnak ezen az oldalán, vagy adtam tanácsot ismerőseimnek, és sajnálattal tapasztaltam, milyen bagatel hibákat képesek elkövetni a jelentkezők… Igen, az adott cégre szabott motivációs levél kötelező része a jelentkezésnek, hiszen egy A4-es oldalon szűkszavúan felsorolt tanulmányokból a felvételiztető vajmi keveset fog megtudni a jelentkező személyéről.

    Tipp: egy programozó csillogó szeme, ahogy szenvedélyesen mesél projektjeiről, verhetetlen fegyver az unott programozóval szemben, aki fásultan darálja előző munkahelyi kötelességeit.

    Kötelező olvasmány. Ezt úgy értem, hogy olvasd el és építsd be, még mielőtt behívnak.


  7. Gondolatok a jó munkaerőről

    2012. április 13. péntek

    Tegnap ismételten agilis meetupon voltam, a kerekasztal beszélgetés felkeltette az érdeklődésemet. Nagyon nem bántam meg, hogy elmentem, Kovach Anton előadása egyszerűen zseniális volt (mind témában, mint stílusban), és utána is sokat beszélgettünk vele, ami igen lelkesítően hatott. Megint előjött, mint már annyiszor, hogy a SCRUM bevezetése közben az előjött hibák és nehézségek  szinte pontosan ugyanazok voltak, mint nálunk.

    Nagyon tetszett Anton, mint tulajdonos és igazgató hozzáállása is: amellett, hogy igyekezett sok mindent megtenni, hogy a beosztottak jól érezzék magukat, a végső cél mégis az, hogy neki hozzanak profitot. És e cél megvalósulása érdekében vezették be az agilis módszert, szabadították fel a dolgozók kreativitását, szoktatták rá őket a felelősség vállalásra, önmaguk és feladataik menedzselésére, a problémák, konfliktusok és súrlódások kezelésére, stb.

    Munkavállalóként tudnom és éreznem kell, hogy ez nem rólam szól. A tevékenységem akkor tekinthető sikeresnek, ha utólag visszanézve azt látom, hogy az a feladat, termék, részleg,  vagy akármi, amit rám bíztak, felvirágzott; a főnök, ha kiadott egy feladatot, biztos lehetett abban, hogy az profin el lesz végezve; a munkálkodásom során a feletteseimről levettem a terheket és nem rájuk raktam, probléma megoldóként és nem probléma csinálóként voltam jelen, stb. Az, hogy valaki elvégzi azt, amit rábíznak, az az alapjárat, attól ne várjon dicséretet. Jó munkaerő akkor lesz, ha úgymond a szívét-lelkét beleteszi, ha a feladatait lelkesen végzi, ha örül, hogy itt dolgozhat… (more…)


  8. Gyere dolgozni az Arkonhoz!

    2012. február 28. kedd

    Ez a bejegyzés egy munkaerőpiaci
    marketinggel foglalkozó sorozat
     része.

    Bártházi Andrást elbocsátották a munkahelyéről. Csak ez történhetett…

    Emlékszem, az egyik jó régi Web konferencián András is előadott a telematricázott laptopjával: újonc fejlesztőként felnéztem rá, számomra ő volt a hazai minőségi webfejlesztés egyik legmeghatározóbb alakja – részben talán azért, mert gyakran vállalta a nyilvánosságot. Az általa írt CSS alapjai sorozat mindmáig a legnépszerűbb tartalom a Weblaboron, a Perl sorozata nekem is segített az elindulásnál.

    Az utóbbi években azonban mintha kissé visszavonult volna: Volt néha egy-egy bejegyzése, 2010-ben még előadott két Budapest.js meetupon, de körülbelül ennyi. Meg is értem, családapa, munkahelyet váltott… Aztán hirtelen egy csomó bejegyzése jelent meg a Weblaboron: Elküldték a munkahelyéről, hogy ennyi ideje felszabadult? Lehet erre más magyarázat? Igen, lehet: a Facebook profilja szerint februárban pozíciót váltott a cégen belül: Lead Developerből Head of Research lett, tevékenysége: „Doing research and PR”. Kezd izgalmassá válni a történet! (more…)


  9. Gyere dolgozni „hozzánk”!

    2012. február 22. szerda

    Évekkel ezelőtt megkeresett egy cég, hogy dolgozzak náluk. Bár jól éreztem magam a helyemen, elmentem „világot látni”. Az állásinterjú úgy kezdődött, hogy a fejlesztési vezető fogadott, körbevezetett a helyszínen, és vagy 15-20 percig ecsetelte, hogy mik a cég kilátásai, mekkora a piacuk, milyen a felépítés, kikkel kell együtt dolgozni, stb., azután következtek a vizsgakérdések. Le voltam nyűgözve.

    Történetesen aznap egy másik munkáltatóhoz is volt meghívásom, ahol megérkezésemkor rögtön beültünk a tárgyalóba és a beszélgetés velem kezdődött: képzettség, tapasztalat, célok, stb. Előzetesen megpróbáltam utánanézni a cégnek, de a munkakörülményekről, lehetőségekről, kollégákról semmit sem tudtam meg, a „versenyképes fizetés”, „fiatal, dinamikus csapat” és hasonló felsorolás számomra nem sok konkrétumot mondott. Próbáltam inspirációt szerezni, de nem sikerült: amikor a munkahellyel kapcsolatos dolgokra rákérdeztem, vagy jeleztem, hogy esetleg körbenézhetnénk, az volt a válasz, hogy majd, ha aláírtam a szerződést. Emellett kissé abszurd volt, amikor a felvételiztető mondta, hogy igaz, hogy ők hívtak meg, de hát így szokás, úgyhogy megkérdezi, miért szeretnék náluk dolgozni – „Hogyan válaszoljak erre a kérdésre?! Hiszen azt sem tudom, kik vagytok! Mondjam azt, hogy szeretnék egy ilyen csapatban dolgozni? Van egyáltalán csapat? Szeretnék húzóember lenni? Szeretnék szakmailag fejlődni? Előrelépni a ranglétrán? Fogalmam sincs, mi vár rám…” (Gondolataimat ennél diplomatikusabb formában fejeztem ki.)

    Mondanom sem kell, az elsőre igent, a másodikra nemet mondtam. (more…)


  10. Gyere dolgozni a Digital Natives-hez!

    2012. február 10. péntek

    Ez a bejegyzés egy munkaerőpiaci
    marketinggel foglalkozó sorozat
     része.

    A Digital Natives honlapjának megkapó designja mellett abban is kitűnik a tömegből, hogy a főoldalon mutatják be a teljes csapatot fényképekkel és néhány szóban is. Számomra igen szimpatikus, amikor utána lehet nézni, kikkel kell együtt dolgozni. Juhász Attila a Weblaborról, Fabók Zsolt az Agile Meetup-ról ismerős: már van két kapcsolódási pont. :) Elolvasva a bemutatkozásokat egy lelkes, képzett, de mégis folyamatosan fejlődni akaró, munkájuk és munkahelyük iránt elkötelezett csapat képe tárul elénk, melyből nem hiányozhat Gyula értesítő manager úr, és jelen van a három arc nélküli kolléga is („Ez a te helyed!”). (more…)