RSS Feed LinkedIn Google Plus

2012. november

  1. Önéletrajzok

    2012. november 25. vasárnap

    Fontos, hogy ne egy legyél a sok között, hanem az az egy a sok között – akire szüksége van a cégnek!

    Dr. Horváth Róbert CV-je nekem is nagyon tetszett, éppen azért, amit ő is írt:

    Egy vezérigazgató (ahol angolul kellett interjúznom) kiemelte, hogy mennyire jól struktúrált és tagolt: ránéz és egyből látja azt, amire kíváncsi.

    Láttam már pár amúgy jól kinéző, de funkcionálisan katasztrófa önéletrajzot, ezt viszont jó eltenni emlékben, ha később szükségem lesz rá.

    Gora Gyöngy önéletrajza szintén könnyen átlátható, ezzel együtt esztétikus megjelenésű volt, de az már nem érhető el publikusan a weben.


  2. Angolul tudni kell.

    2012. november 24. szombat

    Nem vehető komolyan az a programozó, aki számára idegen az angol nyelv használata mind önmaga kifejezésében, mind mások megértésében.

    Vallom ezt én, aki nem hogy az előadást, de még kérdés feltevését sem vállaltam be sokszor, ha az adott meetup nyelve nem magyar volt, nem is beszélve a nagyobb konferenciákról. Úgy tűnik, az elmélet és a gyakorlat külön utakon jár, az álmok elszakadtak a valóságtól… pedig, mint azt a jó munkaerőről szóló bejegyzésemben is idéztem, teljesen egyet tudok érteni Végh Józseffel:

    Akkor válik egységessé egy személyiség, ha véghez is viszi, amit tart és állít saját magáról.

    Én azonban nem kívánok meghasonulni önmagammal, tehát két út áll előttem: vagy a magamról alkotott képet alakítom a valósághoz, vagy a valóságot az álmaimhoz.

    Jelentem, ez utóbbi mellett döntöttem. Régi elmaradásomat pótolva 2013. június elsején el fog indulni az angol nyelvű honlapom, és 2013. nyarán meg fogom tartani az első angol nyelvű előadást valamelyik magyarországi meetupon.

    A cél adott.


  3. A meetup mozgalom margójára

    2012. november 19. hétfő

    A novemberi PalinQA meetup oldalán hangzott el a következő beszélgetés:

    Résztvevő: Ha addig nem találják föl a teleportálást, késni fogok minden jel szerint. Tervezi-e valaki esetleg (kép és/vagy hang) felvétel készítését?

    Szervező: Ha valaki tud hozni kamerát, tök jó. De a meetupon az ott lét fontos.

    A VCC-től négyen jöttünk, a házigazda is örült a részvételünknek, feldobtuk az eseményt azzal, hogy aktívak voltunk, sokat kérdeztünk. Igen, a meetupon az ott lét a fontos, de nem csak fizikailag. Egy-egy ilyen találkozó nagyon fel tudja lelkesíteni az erre nyitott embert, inspirációt tud adni, nagyon jó az ilyen diskurzusok. A legrosszabb, ami történhet, ha passzív a közönség, vagy nem jön el. Legjobb, ha ott van és kérdez, véleményt mond…

    Jellemző, a mostani meetupon négy emberrel folytattam hosszabb eszmecserét: Horák Hajnalka és Csepeli Noémi előadóval, az Kamarás Károly event host-tal és Szabó Judit Annával, aki a helyszínt biztosító házigazdával. Miért? Egyrészt mert nem volt több időm, másrészt, mert tipikusan őket lehet leszólítani, megvan a közös téma. Vannak, akik eljönnek, elmennek, és mintha ott sem lettek volna (én is voltam így). Az illetőre nézve ennek is van haszna, de sokkal többet tud profitálni az, aki aktív: ha van véleménye, azt lehet támogatni, cáfolni, csatlakozni hozzá, vagy vitázni egy jót a szünetben – nem kell, hogy egyetértsünk, de egy kulturált, érveket ütköztető beszélgetés akkor is segíthet kiemelkedni a napi rutin okozta automatikus fásulási folyamatból, ha az adott problémát más-másképpen látjuk megoldhatónak.

    Egy ilyen meetupon sok új arccal lehet találkozni, van olyan, azért marad meg, mert nagyon tetszettek a válaszai, van, akit azért, mert egy idő után már bár ne szólalt volna meg… Itt lehet szakmai kapcsolatokat építeni, és ki tudja, hátha később sikerül majd valakit elcsábítani a jelenlegi munkahelyéről… Szívesen elbeszélgetek a házigazdákkal is, ez alkalommal a Randstad-nál voltunk, és különösen örültem, hogy Szabó Judit Annával volt lehetőségen egy hosszabb szóváltásra: elmondtam, milyen rémhíreket hallottam úgy általában a fejvadász cégekről, és korrekt válaszokat kaptam a felmerülő kérdésekre. Szerintem egy cég igenis tud profitálni abból, ha támogat egyes kezdeményezéseket, mert sokat nyom a latba, ha esetleg láthatjuk az irodát, találkozhatunk – nem felvételi körülmények között – azokkal, akikkel együtt dolgoznánk, látjuk, hogy lelkesek, szakmailag kiválók… Nem, ha valakinek szám adatok kellenek, rövid távon nem éri meg, és az is visszataszító tud lenni, ha egy cég egyik kezével ad, a másikat pedig rögtön elvenni akar. Másrészről azonban a meetupokon igenis helye van a reklámnak, hiszen akármennyire is az ott lét a fontos, a közösség nem fog összejönni, ha nincs helyszín, vagy nincs előadó, vagy nincs, aki megszervezze…

    A novemberi PalinQA meetup-pal kapcsolatban szeretnék ez úton is köszönönetet mondani a Randtsadnak, a LogMeInnek és a Prezinek.


  4. Legacy Code Retreat Day

    2012. november 17. szombat

    Legacy kód az, amihez nincsenek tesztek.

    Ma volt a magyarországi első Legacy Code Retreat Day, melynek során a megörökölt – specifikáció és leírás nélküli, kissé hibásan működő, a spagetti elvet szem előtt tartva készült – kódot kellett először is megértenünk, majd javítanunk és újabb funkcionalitással ellátnunk. Az elmélet nagyon egyszerű:

    • a kód átláthatatlan és érthetetlen, nem is tudjuk mit csinál
    • először is megértjük – szükség esetén eközben készítünk megértési refaktorálásokat, amiket később visszavonunk (!)
    • generálunk egy end-to-end tesztet, hogy a jelenlegi funkcionalitást semmiképpen se rontsuk el
    • a kódot elkezdjük kijavítani, hogy karbantartható legyen, eközben a funkcionalitást egyre jobban unit tesztekkel fedjük le, mindezt megtámogatva a generált e2e teszttel
    • ahogy halad az idő, az open closed szemléletet igyekszünk érvényesíteni: a kódunk legyen nyitott a bővítésre, de zárt a módosításra, vagyis az új funkcionalitás megvalósítása esetén új dolgokat kelljen hozzáadni, ne a régit módosítani
    • és így tovább…

    Sajnálatosan azonban a jelenlevőknél legtöbb esetben működtek a régi reflexek: itt a kód, itt az elvárt módosítás, no gyorsan javítsuk ki, és kész. Ja, hogy nem biztos, hogy jó lett? Hogy a javítás esetleg egy másik részt elronthat… És mégis sok esetben inkább nekiálltunk hack-elni…

    Többünk tapasztalata szerint az elkészült tesztekkel exponenciálisan nőtt a fejlesztői magabiztosság, hiszen már tudtam mit csinál, és azt is tudtam, hogy ha változtatok és a tesztek jók, akkor rendben van.

    Számomra a nagy ötlet az volt, hogy az elején (rögzítve a random számokat) generáltunk egy elvárt input-output, ami az esetek túlnyomó részét lefedte, így ezt ellenőrző pontként felhasználva el tudtuk kezdeni egyáltalán fejleszthetővé és karbantarthatóvá tenni a kódot.

    Hallottam kollegákat áradozni a páros programozásról, nekem eddig egyáltalán nem voltak jó tapasztalataim e téren, és sajnos ez a nap sem hozott radikális fordulatot. Nem volt rossz, de ott volt az érzés, hogy egyedül lehet, hogy jobban haladtam volna.

    A helyszínt és az ételt-italt (beleértve az ebédet) az emarsys biztosította, az elején tartottak egy rövid bemutatkozást, és az iroda is nagyon szép volt. A web konferencián beszéltem még Merklik Lászlóval, náluk a TDD mindennapos gyakorlat, ezért is támogatták a rendezvényt, és örülnek, hogy vannak lelkes, szombatjukat is rászánó fejlesztők Magyarországon. Köszönet a szervezőknek (Devill és Athos)!