A halogatott reménység beteggé teszi a szívet,
de a megadatott kívánság életnek fája.
Nagy érték, ha a munkavállaló lehet őszinte és tud őszinte lenni, ugyanis ilyenkor lehet viszonyulni ahhoz, aki ő valójában. Ha őszintén, negatív következmények nélkül elmondhatja azt, ami foglalkoztatja, akkor van esély rá, hogy közös nevezőre tudjunk jutni, és még ha nincs is lehetőségünk megadni neki, amit szívünk szerint megtennénk, akkor is átélheti a „megértettek engem” érzést, és ilyenkor gyakran kiderül, hogy a helyzet nem is olyan súlyos…
Fura lény az ember, néha olyan apróságokon tudnak nagy dolgok múlni. Lehet, például, hogy valakinek az a szíve vágya, hogy el tudjon menni egy szomszédos országba egy szakmai konferenciára. Lehet, hogy valakinek hiányzik a céges kávé. Lehet, hogy egyszerűen csak egy új egérre vágyik, vagy szeretné kipróbálni magát egy új szituációban. Ha gyűlik benne a frusztráció, egyszer csak besokall. Viszont ha megkapja amire vágyik, az igen nagy mértékű inspirációt tud jelenteni, amitől a munkateljesítménye is jelentősen jobb lesz. Nem is a konkrét érték miatt, hanem mert érzi, hogy embernek nézték, hogy fontos, hogy megkapta azt, amire szüksége van. És ez lehet, hogy csak annyi, hogy amikor reggel bejön a főnök, köszönjön oda neki is. Elmondhatja, ha zavarja ennek a hiánya? Vagy retorziótól kell tartania? De erre a munkavállalónak is törekednie kell, hiszen a vezetőség sem gondolatolvasó, nem fogja tudni magától kitalálni, mi van benne. Ha a hajlandóság megvan, segíteni kell őket abban, hogy ő speciel mivel motiválható.
Továbbra sem változott meg a véleményem, a munkavállalónak az a dolga, hogy hasznot hozzon a cég számára, mondhatnám, a dolgozó van a cégért, és nem a cég a dolgozóért, a főnök nem tartozik a beosztottnak azzal, hogy megfelelően motiválja. De mégis jó, ha így teszünk, mert ha sikerül a szíve szerint viszonyulni hozzá, akkor nagyon ragaszkodni fog hozzánk. Ahogyan Csudi mondta: „Csendben megjegyzem, hogy vannak cégek, ahonnan nem lehet embert elhozni, semennyi pénzzel sem. Sőt, pénzzel általában nem lehet.” Ez pedig mind a két fél számára előny, mert van egy jó munkaerőnk, aki szintén jól érzi magát nálunk. (Az is igaz, hogy ha valakinek semmi nem jó, annak semmi nem jó, felesleges lyukas vödörbe vizet öntenünk, de ezt egyénileg kell elbírálni.)
